Vasvári HírmondóHírplacc (2)VároséletVisszaadta lelkét Urának a gyógyító

Visszaadta lelkét Urának a gyógyító

Megrendülten adjuk hírül, hogy Kolcsár András csontkovács-terapeuta augusztus 11-én befejezte földi pályafutását és visszaadta lelkét mindenható Urának.

A Tiszavasváriban is sok-sok ember gyógyulásában elvitathatatlan szerepet játszó András a  történelmi Magyarország délkeleti táján születtem Erdélyben, Udvarhely-szék egy kis falújában, Bögöz községben. Tokajhoz közel, Rakamazon volt a lakása, ahol szinte  a legkevesebbet tartózkodott, mivel nagyrészt úton volt mindig, mint egy kozmikus utazó járta a világot. Útjai során különböző spirituális iskolákat végezett, több beavatást kapott a természet titkaiba, halála előtt is tanult fáradhatatlanul, a parapszichológiát fejtegette, tanulva tanított és tanítva tanult.  
Természetgyógyászattal, alternatív gyógymódokkal sikeresen tudta visszaállítani a harmóniát és az öngyógyító programot az emberi szervezetben, bevallása szerint az égiek segedelmével. Mindig kihangsúlyozta, hogy nincs miért Őt isteníteniük a gyógyultaknak, hiszen nem Ő gyógyított. Ő csak tette a dolgát, tette azt, amit reá bíztak. A köszönet az Úrnak jár. Hitt abban, hogy mindenki saját magának köszönheti a gyógyulását.  Úgy vélte, gyógyítóként csupán segíthetett a betegeknek, utat mutathatott nekik, de az utat mindenki saját maga kell, hogy végigjárja.
Kolcsár András egyike volt azoknak, akik őrizték még  a szent hagyatékot, amit őseink hagyományoztak reánk sok száz esztendővel korábbi időkből, amikor még az Úr nemzete voltunk.  Egész életében kitartóan őrizte az Úr védelméhez visszavezető kicsinyke ösvény titkát, mely olyan ma már ebben a nagy megbolydult világban, mint elmohásodott vadcsapás havas erdő sűrűjében, amit csak a lélek láthat meg. Hitte, hogy egyszer még eljön az idő, amikor fölébred a völgyek magyarjaiban a lélek, és keresni fogják az igaz utat, mely pusztulásból győzelembe, nyomorúságból a dicsőségbe vezet vissza, ahonnan valamikor nagyon régen magunk gyarlósága folytán hibás útra tértünk.
Kolcsár András egy híd, egy kapocs volt ég és föld között. Tudását adományként kezelte, égi áldásként tisztelte, hogy átadhatta mindazt az átható, egyetemes életet adó, gyógyító energiát, ami az életünket biztosítja, ami újra beindítja az öngyógyító programot a testben, az emberi szervezetben, ami valamilyen ok miatt vakvágányra futott, rossz irányba ment.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ismerhettem Őt és megtapasztalhattam mérhetetlen tudását, emberszeretetét, gyógyító képességét. Neki köszönhetem, hogy más szemmel nézem a világot amióta találkoztunk. Érhetetlen gyorsasággal távozott a földi létből, bizonyára bevégezte feladatát, amiért életét kapta. Hiányával fájó űrt hagyott maga után, de tanításait mindvégig megőrizve emlékezem rá, míg le nem jár kiszabott időm. Jó utat, András, valahol, valamikor még találkozunk!

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 61 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére