Az idők végezetéig...

Az élet olykor-olykor mérhetetlen erőpróbákat bocsát ránk. Amikor a lelkünk sérül és védekezésképpen bezárul, olyan kies világba érkezünk, ahonnan csak nagy-nagy erőfeszítések árán térhetünk vissza újra az élet őrült porondjára. Ez az év is ilyen volt. Tele megoldhatatlannak hit feladatokkal, soha véget nem érőnek tűnő nappalokkal, nyomorúságos éjszakákkal, hazug „barátokkal”, gerinctelen érdekemberekkel, akik a hatalommániától elvakultan mérgezték saját és mások életét. De mint annyi minden rosszat, ezt is túléltük és most reményteli szívvel állunk az új esztendő küszöbén. 

A Szentestén fellobbanó apró gyertyalángok előtt álljunk meg néhány néma pillanatra és gondoljunk azokra az emberekre, akik hitet, erőt, reményt nyújtottak nekünk az év során, legyenek ők élők, avagy holtak. Mormoljunk el magunkban egy-egy szívből született köszönetet azoknak, akik megmentettek bennünket attól, hogy átkerüljünk az élet sötét oldalára. Adjunk hálát a kemény leckékért, melyek segítettek megismerni saját erőnket és legyünk büszkék önmagukra, hogy képesek voltunk helytállni, küzdeni, újra felállni a padlóról és, hogy mertünk szeretni őszintén, tiszta szívvel, érdek nélkül. Az új esztendőben is becsüljük meg a jóbarátokat, a hű társakat, örök szerelmeinket, akik nélkül az életünk mit sem érne. Szorítsuk erősen tartó, segítő kezeiket, és higgyünk a közöttünk lévő, elszakíthatatlan kötelék erejében. Hagyjunk a hátunk mögött minden földi rosszat és emelt fővel, tiszta tekintettel tükörbe nézve lépjünk át az előttünk álló új esztendő küszöbén, ahol –ha jó sorsunk is úgy akarja- milliónyi ezer aprócska és talán néhány nagyobb csoda is vár ránk. Éljünk és szeressünk addig, amíg lehet, ne fosszuk meg magunkat a boldog pillanatoktól, hiszen időnk véges és a létezés következő dimenziójába csak ezeket a benyomásokat vihetjük magunkkal, melyek ott élnek tovább tudatalattinkban az idők végezetéig. Az embernek egyetlen kötelessége van önmagával szemben: az, hogy boldog legyen. Egy életre? Egy évre? Egy napra? Egy órára? Egy perce? Egyet pillanatra? Részletkérdés csupán…
A Vasvári Hírmondó főszerkesztőjeként köszönöm érdeklődő figyelmüket, szerzőtársaimnak és a tördelőszerkesztőnek a sok-sok értékes munkát. Hálás szívvel búcsúzva kívánok sikeres, boldog új esztendőt Önöknek és mindazoknak, akiket szeretnek.

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 20 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére