Vasvári HírmondóHírplacc (2)Nyílt térA cigányoknak változniuk kell

A cigányoknak változniuk kell

Forgács István 37 esztendős cigányügyi szakértő. Államigazgatási főiskolai diplomával rendelkezik, mindamellett a Közép-Európai Egyetemen (Central European University) és a New York-i Columbia Egyetemen tanult szervezet-fejlesztést, vezetőképzést. Dolgozott a Soros-alapítványok hálózatában, a Miniszterelnöki Hivatalban, de volt lehetősége Európai Uniós fejlesztési pályázatok kidolgozásában, értékelésében és megvalósításában is részt venni 2006-2010 között. Mindemellett az Európa Tanács mediátor-trénere, illetve időszaki tanácsadója. Együtt dolgozik az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) számos egységével.

Anyanyelve a lovári cigány, illetve felsőfokon beszél angolul. Racionális gondolkodása, szókimondó jelleme miatt gyakran nevezik tabudöntögetőnek. Jól látja az ok-okozati összefüggéseket, írásaival folyamatosan rávilágít azokra a gyenge láncszemekre, amelyek a végső elpattanás határán vannak. Írásaiban, napi munkásságában a fő hangsúlyt a változásra és a felelősségvállalásra helyezi. Magánemberként, szakértőként egyaránt bizonyított már, példaértékű cigányként, szakemberként és emberként egyaránt. Éppen ezért határozott úgy márciusi ülésén Tiszavasvári Város Képviselő-testülete, hogy felkéri a szakértőt a közös együttműködésre a helyi Cselekvési terv megvalósításához. Forgács István a helyi cigány-nem cigány együttélés konfliktusaival kapcsolatban az alábbi gondolatokat osztotta meg lapunkkal:

- Mindig, minden esetben helyi szinten kell kezelni a problémát: jelen esetben a Tiszavasvári eleje városjelző táblájától a Tiszavasvári vége tábláig. Ha helyben van pozitív példa, lehet, hogy számos ember általában idegenkedik, vagy akár el is utasítja a cigányokat, de a saját, helyi cigányaira, az ottani cigány közösségre büszke lesz, az együtt éléshez pedig ez az, ami nagyon fontos. Ha Tiszavasváriban rá tudom venni a cigányokat, hogy építsünk egy játszóteret a cigánytelep közepén saját erőből, akkor megmutattunk valamit. Szedjünk szemetet, segítsünk önkéntesen saját magunkat! Ahelyett, hogy számon kérem a polgármesteren, hogy miért nem támogatja jobban a cigányokat, miért nem ad azonnal pénzt, munkát, zsúrkenyeret, meg kell nézni, mi az, ami magunktól is elkezdhető. Ha a cigányok tesznek valóban valamit önmagukért, akkor végre kimondhatom a településen, hogy a cigányok igens változni próbálnak. Amíg ez nem történik meg, mindig és joggal kérdez vissza Béla bácsi, hogy miért mondom én neki, hogy szeresse a cigányokat, amikor azok nem tettek ezért semmit. Az nem működik, hogy sok ezer ember kap állami támogatást, miközben nem tesz bele a közösbe semmit.

Sajnos ki kell mondani, hogy a többségi társadalomnak csömöre van a cigányokkal kapcsolatos negatívumoktól, és pozitív tapasztalatokra vágyik. Ez az ország pozitívan akar csalódni a cigányokban.  Ez sokkal inkább segítene, mint az, hogy folyamatosan rasszistának kiáltjuk ki a többségi társadalmat. Cigányként is elutasítom, hogy bárkit a származása miatt megbélyegezzünk, szerintem is tenni kell a rasszizmus és kirekesztés ellen. Azonban azt is elutasítom, hogy a vélelmezett kirekesztés mögé bújva mentsünk fel embereket és találjunk kifogásokat, hogy miért is ne kezeljük őket ugyanúgy, ahogy a többségi társadalom tagjait.

Meg kell végre érteniük a cigányoknak, hogy nem kulturális alapjog sok gyereket szülni a nyomorba, nem kulturális alapjog a családon belüli erőszak, nem kulturális alapjog visszatartani a kislányt 14 évesen az iskolából, mert férjhez kell mennie. Szembenállás helyett értékekre van szükség. Nem jó elbújni a mögé, hogy a mi kultúránknak nem része az esti fürdés, a villával evés, a nők egyenjogú félként való kezelése, a munka és a határidők betartása, ellenben része az éjszakai mulatozás, a jókedv, a hangos szó. Nem kell attól félni, hogy asszimilálódni fogunk attól, hogy megfelelünk a többségi normáknak.

Az hiányzik, hogy a cigányok egy része húzzon egy vonalat, és közölje: lehet választanunk magunknak is, hogy hova álljunk.Azok közé, akik tesznek azért, hogy megszolgálják a bizalmat, vagy azok közé, akik továbbra is csak visszaigazolják az előítéleteket.

A cigányok többsége azért nem dolgozik, mert alulképzett. Úgy tűnik, hogy egy jelentős réteg tudásban és fizikailag is alkalmatlan ma a munkára. Követni kellene a munkaerőpiacot, de van egy korosztály, ami már nem tud semmit újrakezdeni. Ellenben azokkal igenis kellene végre foglalkozni, akikkel még érdemes: meg kell próbálni rávenni minél több 18 éven aluli cigány fiatalt, hogy tanuljon, és lehetőleg minél tovább. Aztán majd ő el tudja tartani a szüleit, akiket már sosem fogunk tudni visszaterelni a munkaerőpiacra. Nem az a baj, hogy rasszistának látszik a munkaadó, hanem hogy nem tud adni semmilyen munkát az alulképzett cigánynak.

A cigány-nem cigány kérdéskör olyan, mint a Titanic katasztrófája volt anno. A 3200 magyar település jelenti a hajó összes utasát. Túl vagyunk a jégheggyel való találkozáson, az utasok közül a lehető legtöbbet meg kell menteni. 1000-1500 településen jelentős a cigányok aránya. Ha csak a felén nem sikerül rendet teremteni és elérni a prosperitást, akkor lesz 800 élhetetlen településünk 20-25 éven belül. Ennek előszelei már fújnak: számos település van, ahol egy frissen érkező nem lenne képes megmaradni. Már az nagy eredmény lenne, ha meg tudnánk akadályozni a növekedését azon települések számának, ahol nagyon nem jó élni.

Ma tabu azt mondani, hogy beszéljünk a cigányok esetében a tudatos gyermekvállalásról. Nem születésszabályozást, hanem tudatos gyermekvállalást mondtam. Nem megtiltani kell Rostásnak vagy Lakatosnak a gyerekvállalást, hanem elmenni hozzá, és elmondani neki, mi az a tudatos gyermekvállalás, aztán meghagyni neki a döntést. Szinte mindig csak a többség és a cigányság felelősségéről van szó, de nem beszélünk az egyén, a család és a közösség felelősségéről.

A családon belüli erőszak, az értékek másként való kezelése, a kívülállás kultúrája szintén tabutéma. Ilyesmiről azért nem szabadna beszélni liberális jogvédők szerint, mert ezzel felvetem a cigány családok saját belső felelősségét - ez viszont hiányzott az előző húsz év dogmáiból. De ettől még tény, hogy Lakatosné nem tudja beosztani a pénzt, azt a keveset persze nem is könnyű, ami hozzá került, de sokszor igenis a szülő tehet arról, hogy a gyereknek nincsen tornacipője az iskolában. Ha a felelősség firtatásakor az állami ellátórendszerekre kell mutogatni vagy cigányellenes politikai mozgalmakat kell kergetni egyesek szerint, akkor mindezzel nem jutunk előre. Közben pedig senki nem hangoztatta, vagy merte szóba hozni, hogy a hátrányos helyzetű cigány embereket meg kell tanítani bánni a pénzzel. Persze harmincezer forintból nem lehet megélni, de a tudatosabban gondolkodó ember megérti, hogy miért ne a kocsmában költse el a pénzét. Ez a probléma a többségi társadalomban is létezik, de engem elsősorban a cigányok érdekelnek, ugyanis az ő esetükben sokkal nehezebb a változást megteremteni és a többségi társadalomba integrálódni.

Mindenki a feje búbjáig tele van negatív hírekkel a cigányokkal kapcsolatban, úgyhogy most már olyan dolgokról szeretnének inkább értesülni az emberek, amelyek alapján nem alanyi jogon, hanem tettek alapján tudják elfogadni a cigányokat. Meg kell tehát teremteni a lehetőségét annak, hogy a többségi társadalom felsorakozzon azon cigány közösségek mellett, akik ha kell, szembemennek a saját cigány közösségük más tagjaival azért, hogy kialakuljon végre egy eredményes és bizalomra épülő együttélés az adott településen.

A cigányok is felelősek a köztük és a nem cigányok között kialakult áldatlan viszo­nyért. A mottóm az, hogy "változz, hogy változtass", és a változást nekünk, cigányoknak kell elkezdenünk.

 

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 72 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére