muzsacsok

Irodalmi, szépirodalmi alkotások régi és új szerzők tollaiból

A sors ajándéka - 2. rész

/Visszalépünk kicsit az időben, Alex és Erika első találkozásához./

Végre eljött a nap,amire már mindketten oly rég óta vártak. Mindketten korán keltek a rendi miatt! Délelőtt kilenc órára beszélték meg a randevút, Erika lakóhelyén. / Harminc kilométerre éltek egymástól, két külön városban./ Erika nem sokat aludt az éjszaka, mert folyton az első találkozásuk járt az eszében. Rengetegszer lepörgette magában ezt a filmet, újra és újra visszajátszotta, de mindig másképpen./ Mondhatni ébren álmodott!/. S mindannyiszor ott volt benne a félsz, a negatív hozzáállás. Sokszor megfogalmazódott benne, az a szó, hogy mi van ha! Mi van ha  élőben nem fog tetszeni Alexnek, vagy ha nem úgy sülnek el a dolgok, ahogyan azt ő szeretné, vagy ha  egy hang sem jön ki majd a torkán izgatottságában,és elkezd dadogni. Ezekkel a gondolatokkal telt el az estéje, s mire elért a „lesz ami lesz”-gondolathoz, addigra reggel lett.
Miután kikelt az ágyból, első dolga volt, hogy a fürdőszobába ment, hogy vegyen egy hideg fürdőt, de előtte belenézett a tükörbe,  és nem tetszett neki amit látott. /karikák a szeme alatt, a kialvatlanságtól./ Gyorsan lezuhanyozott, majd kisminkelte magát, de csak úgy lájtosan. Nem vitte túlzásba. Feltett egy kis alapozót az arcára, hogy a szemei alatt lévő ráncokat eltüntesse, és kirúzsozta az ajkait. Egyhamar felöltözött, és a tükörben nézegette magát,de mint a legtöbb nő, ő sem volt elégedett az alakjával. Túl soványnak találta magát. Mikor mindennel elkészült,  az órájára nézett. Épp nyolc óra volt. Még volt egy óra hossza volt a találkozásig.

Alexnek is hasonlóan telt az estéje, mint Erikának, még a gondolataik is egyformák voltak. Neki is ugyan úgy kétségei voltak, a sikeres találkozást illetően. Alex a lezser ruhákat szerette, ezekben érezte jól magát. Most is ilyen ruhákat vett fel, arcán két napos borostával,amit Erika kedvéért hagyott meg, /mivel Erika a borostás férfiakat tartja igazán sármosnak./

Alex hétórakor indult el a buszmegállóba, mivel azzal ment a megbeszélt találkozóra. Az út oda, több mint negyven perc volt. Úgy volt vele, hogy inkább érjen oda egy órával hamarabb, mint hogy 10 percet is késsen és megvárassa szíve hölgyét. Ahogy a buszmegállóban állt, minden gondolata Erika körül forgott olyannyira, hogy kizárta a külvilágot, és szinte már maga előtt látta a pillanatot,amikor először látja meg Erikát,és ahogy ott áll előtte, és rá mosolyog. Csak akkor eszmélt,amikor a busz már a megállóban állt, és az utasok szálltak felfelé. Ezért gyorsan elhessegette gondolatait és felszállt a buszra. A busz, negyven perc alatt ért át a másik városba, /Erika lakhelyére./ De ez az idő Alexnek húsz percnek tűnt, mivel csak bámult kifelé az ablakon, s a gondolatai már máshol jártak. Amikor leszállt a buszról, a szíve hevesebben kezdett el verni, és egyre jobban kezdett izgulni.

Szíve a torkában dobogott, miközben elindult a hőn áhított cél felé, hogy beteljesüljön vágya, amire oly régóta vágyott. Megállt a kávézó ajtaja előtt, erőt vett magán, és belépett az ajtón. Erika már ott volt, az egyik asztalnál ült, és messziről is látszott rajta az izgatottság. Alex már az ajtóból megismerte őt, odalépett hozzá, és két puszival üdvözölték egymást, s ekkor mindketten megkönnyebbültek. Alex rendelt két kávét, és beszélgetni kezdtek, s egyhamar feloldódtak. Úgy beszélgettek egymással, mintha már ezer éve ismernék egymást, és nem ma találkoztak volna először személyesen. Húsz perc után már önfeledten beszélgettek, gátlások, és izgatottság nélkül. S pár perc múlva, Erika Alex ölébe ült, és szenvedélyesen megcsókolták egymást. Közben mindketten arra gondoltak, hogy milyen régóta vártak ezekre a percekre, ezekre a mondatokra, csókokra. De megérte várniuk………

/Kilenc hónap múlva!/

Erika egy gyönyörű, egészséges kisfiúnak adott életet. Ezzel beteljesül kettejük közös vágya, egy gyermek. A baba érkezésével mindkettőjük életébe beköltözött a boldogság. A kis csöppség bearanyozta mindennapjaikat, s arcukon újra mosoly ült. Erika is kezdte elfeledni, a betegsége minden szenvedését, fájdalmát, s mivel mindez már a múlté, úgy döntött végképp lezárja a múltját. Kitöröl mindent agyából, ami a volt betegségére emlékezteti. Most újra boldog, s ez a legfontosabb számára! Így hárman beköltöztek egy újonnan vásárolt kertes házba. Alex új állást kapott, ahol sokkal több lett a fizetése,mint az előző munkahelyén volt. Hétköznaponként, reggeltől estig dolgozott, napi tíz-tizenkét órákat. Eközben Erika otthon volt a gyermekükkel. Hétvégenként Alex nem dolgozott, így ilyenkor együtt tudtak lenni hármasban, egy igazi családként. Az egyik este Alex fáradtan tért haza a munkából, kimerült mivel az utóbbi időben rengeteget dolgozott. Alig, hogy megvacsorázott, lefeküdt pihenni, tévézni, de rögtön el is aludt.

Álmában a munkahelyén volt. Megcsörrent a mobilja, s izgatottan vette fel, mintha érezte volna, hogy valami baj van. Nem érkezett beleszólni a telefonba, mert amint felvette, a vonal másik végén, Erika anyukája, sírva ,megtört hangon szólt bele.
-Alex, Erika rosszul lett itthon. Hirtelen össze esett,és elvesztette az eszméletét. Nemrég vitte el a mentő. El tudsz jönni a munkahelyedről? Bemennénk hozzá a korházba! Alexben ekkor meghűlt a vér, csak nézett maga elé, s hirtelen nem tudta mi tévő legyen.
-Ugye ezt csak álmodom?- Kiabálta magában.
Pár perc múlva,amikor feleszmélt, és felfogta, hogy mi történt, beült az autójába és a kórházba sietett. Útközben felvette Erika anyukáját. Amikor a kórházba értek, a főorvos már a kórterem előtt várta őket.
-Jó napot!Nagyon vártam önöket! Sajnos rossz hírt kell közölnöm önökkel. - Mondta leszegett fejjel a főorvos,és tovább folytatta. A további mondatoktól mindketten féltek!
-Erikának szívinfarktusa volt, ami még a betegségéből maradt vissza. Amikor beszállították a kórházba már nem volt magánál, nehezen lélegzett. Újraélesztést kellett alkalmaznunk,ami sajnos nem járt sikerrel. Több mint fél óráig küzdöttünk az életéért, de nem sikerült újra éleszteni,és sajnos elhalálozott. Nagyon sajnálom! Őszinte részvétem!-
Ekkor Erika anyukája, hangos sírásban tört ki, nem hitte el amit hallott. S nem sokkal később sokkos állapotba került. Alex leült a folyosón lévő egyik székre. Ereiben meghűlt a vér,s csak nézett maga elé. Nem folytak a könnyei. Ő belülről sírt, lélekben. Hatalmas fájdalmat érzett a szívében, s úgy érezte,hogy egy világ omlott össze benne, s hogy ezzel vége az ő életének is, mert Erika nélkül nem tud élni, és nem is akar. Mert Erika volt a mindene,az élete értelme, s most,hogy már Erika nincs, az ő élete is elvesztette értelmét. Becsukta szemeit, s visszagondolt az Erikával töltött közös boldog napokra. Míg nem egyszer csak elájult.
-Jó reggelt drágám! Hogy aludtál? –Szólt hozzá Erika.
Alex kinyitotta a szemét, s csak nézett mindenfelé, tekintete még homályos volt, csak egy emberi alakot látott maga előtt. De amikor egy csókot érzett az arcán, nem tudta, hogy most mi van! Hogy álmodik, vagy ez a valóság! Tekintete ekkor kezdett tisztulni, s meglátta maga előtt Erikát, karjában a piciny gyermekükkel. Ekkor döbbent rá, hogy ez a valóság, s mindaz a szörnyűség ami Erikával történt, az csak álom volt. Ettől megkönnyebbült, és az örömtől könnyes szemekkel,boldogan ölelte magához, kedvesét,és gyönyörű gyermekét, s mindkettőjüket megcsókolta.
-Üdvözöllek a valóságban kedvesem!- mosolygott rá Erika, szívében tele boldogsággal.

Halálos kézfogás

Két ember feküdt a hideg aszfalton. Egy férfi és egy nő. Testük kusza összevisszaságban pihent mozdulatlanul, tekintetük egybeforrva meredt a végtelenbe. Ujjaik görcsösen kapaszkodtak egymásba. Halálos kézfogás volt ez. Az utolsó kapaszkodó az életben. Nem voltak már fiatalok és a világ előtt nem is tartoztak össze. Titkokban keltek útra, lopott időt csentek maguknak, hogy rejtett szerelmük néhány órára újra beteljesedhessen. Boldogok voltak, rabságukban is szabadok, élvezték egymás társaságát, bármilyen nehéz is volt életútjuk közös szakasza. De az életben mindennek ára van. Egy részeg sofőr elvétette a kanyart és a titokra fény derült. Életre szóló szerelemmel a szívükben együtt léptek át egy másik világba, ahol már nem kellett tovább titkolózniuk, csókokat lopniuk, könnyek nélkül sírniuk. Együtt voltak és együtt is maradtak. Mindörökre.

A sors ajándéka - 1. rész

2011-et írunk. Főszereplőnk, akit Alexnek hívnak, már két éve egyedül él, magányosan. Túl van sok csalódáson, pár komoly,és annál több komolytalan kapcsolaton. Nem igazán volt eddig szerencséje a nőkkel, talán azért mert túl jó szíve van. Ő mindig szívét-lelkét beletette egy kapcsolatba, de mindig átverték őt,vagy kihasználták, s mindig ő került ki vesztesen, egy újabb csalódással a szívében.

Bővebben: A sors ajándéka - 1. rész

Tánc

Emlékszel? Forgott velünk a világ. A zene ütemére dobbant még a szívünk is, kezeinket összekulcsolva dacoltunk a világgal, amely el akart választani bennünket egymástól. Boldogok voltunk, fiatalok, szerelmesek. De a világ győzött. A zene elhalkult, ujjaink eleresztették egymást és a szívünk apró darabokra törött. Jöttek új zenék, új táncok, de mindig is egymást kerestük minden dallamban. A szívünk sosem gyógyult be. Nem számít, kivel élsz, nem számít, milyen messze vagy tőlem, utolsó lélegzetvételemig várom, hogy újra elragadj egy táncra. Várom, hogy megint forogjon velünk a világ és összekulcsolt kezeinkben ott legyen a bizonyosság: örök szerelem a miénk.

Döntés

Életünk során számtalanszor kell magunkat elhatároznunk. Vannak nehéz és kevésbé nehéz döntéseink. A szív és az ész nem mindig találkozik azon az úton, amelyen éppen haladunk. Előfordul, hogy egy történetről csak később derül ki, mekkora nagy ballépés volt. Mert hittünk, mert bíztunk, mert a boldogság úgy kellett, mint egy falat kenyér. Olykor hibázunk, megbánunk, terheket cipelünk. Néha sírunk. Csöndesen, legbelül. A szívünk időnként megszakad. Hitehagyottá válunk. Álmokat, reményeket veszítünk. De az élet megy tovább. Nincs megállás. Felkelünk, leporoljuk összetört szívünk darabkáit és keressük az újabb kapaszkodókat. Míg szembe nem jön velünk ismét a csalódás, míg el nem fogy az idő puha gombolyagja…

Isten üzenete

Figyeltelek, ahogy ma reggel felkeltél. Reméltem, hogy beszélgetsz majd velem, még ha csak néhány szót is: megkérdeznéd a véleményemet, vagy megköszönnéd azokat a jó dolgokat, amelyek a napokban történtek veled. De észrevettem, hogy nagyon elfoglalt voltál. Megint vártam, amikor föl-alá szaladgáltál a házban és készülődtél. Túlságosan lekötött az, hogy milyen ruhát vegyél fel. Tudtam, hogy lenne pár perced, hogy megállj egy pillanatra és köszönj, de te túl elfoglalt voltál.
Egyszer egy ideig tétlenül várakoztál, 15 percig dologtalanul üldögéltél. Aztán láttam, hogy talpra ugrasz, és már azt hittem, beszélgetni akarsz velem. De végül a telefon után nyúltál, és felhívtad egy barátodat, hogy megtárgyaljátok a legújabb pletykákat. Egész nap türelmesen néztelek. Azt hiszem, a sok elfoglaltságod miatt nem értél rá, hogy bármit is megossz velem. Sokkal több dolgod volt annál, mintsem hogy szakítani tudtál volna rám egy kis időt.
Észrevettem, hogy ebéd előtt körülnéztél. Talán kínosnak érezted, hogy hozzám szólj, ezért nem hajtottad meg a fejed. Viszont megláttad, hogy 3-4 asztallal arrébb néhány barátod köszönetet mondott, mielőtt nekiláttak volna az étkezésnek, de te mégsem tetted ezt. Nem baj!
Amikor hazamentél, úgy tűnt, hogy otthon is sok dolgod van. Miután néhányat elvégeztél közülük, bekapcsoltad a tévét. Nem tudom, hogy te szereted-e a tévét, vagy sem, mert nem sok lényeges dolog történik ott. Ennek ellenére sok időt eltöltesz a készülék előtt, nap mint nap, holott nem gondolsz közben semmire, miközben csak bámulod a képernyőt. Ismét türelmesen vártam, míg tévézés közben megvacsoráztál. Ez alkalommal sem szóltál hozzám. Lefekvéskor úgy láttam, hogy már túl fáradt voltál. Jó éjt kívántál a családodnak, majd bezuhantál az ágyba és pillanatok alatt el is elaludtál. Nem baj!
Talán még észre sem vetted, hogy én mindig ott vagyok melletted. Türelmesebb vagyok, mint gondolnád. Még van idő, és remélem, hogy egyszer majd fogsz velem beszélgetni.
Szeretnélek megtanítani arra, hogy légy türelmes másokkal. Nagyon szeretlek téged, és minden nap várok egy fejbólintásra, egy imára, vagy a szíved mélyéről feltörő hálaadásra. Nagyon nehéz egyoldalúan beszélgetni veled. Nos, amikor te másnap ismét felkelsz, én újra várni fogok rád a szeretettemmel. Remélem, az új nap során szánsz rám egy kevés időt.

Szerető barátod: JÉZUS

Forrás: https://www.facebook.com/Szeretet.szivbol

Berry Steve: A harmadik titok

A harmadik titok"Három jelenés, három kinyilatkoztatás, három évszázados titok. Portugáliában, 1917-ben a Szűzanya testet öltött, és súlyos titkokat bízott egy kislányra. Két titokra azóta már fény derült, de a legsúlyosabb, az egyház és a világ sorsára vonatkozó üzenetet a vatikáni levéltár őrizte hét lakat alatt, mindmáig. A regnáló pápa éjjelente a levéltár titkos részlegében időzik. Egyetlen bizalmasát, Colin Michenert küldi el ahhoz a rejtőzködő paphoz, aki a fátimai titok megfejtéséhez biztos információkkal rendelkezik. Michener egykor a rendet választotta, lemondott a világi örömökről, és a nőről, akit szenvedélyesen szeretett. A küldetés végrehajtásához azonban szinte mind a hét főbűnt el kell követnie…

Steve Berry a New York Times bestsellerszerzője. Regényeit 37 nyelvre fordítják, 50 országban több mint 10 millió olvasó rajong műveiért. A harmadik titok nyaktörő és fordulatokban gazdag száguldás, amely egy világméretű összeesküvésről, és a Vatikán milliókat izgalomban tartó rejtélyéről rántja le a leplet. „Vatikán, hatalom, bűn és rejtély… Berry a legjobb.” – New York Times „Lélegzetelállító. Imádom.” – Lee Child „Nem csak olvasod, MEGÉLED.” – James Rollins"

Redmerski: Az örökké határa

Az örökké határaA fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…

Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…

Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.

Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…

 

Frei Tamás: 2015

A káosz éve és a magyar elit háborúja

2015André története a következő parlamenti választások napjaiban indul ismét útjára, feszült, konfliktusokkal teli időszakban. A képzeletbeli Magyarország arra ébred, hogy a kisebbség került többségbe. De hogyan? Miként és miért esik egymásnak a magyar politikai és gazdasági elit egy része, és mi köze mindehhez Andrénak, Adriennek és egy kaliforniában élő sikeres magyar feltalálónőnek? Mi történik a sarokba szorított miniszterelnökkel, a magyar poli-garchákkal, és persze Andréval, meg az ő fekete szemű hároméves kislányával, Fruzsikával. Bátor és izgalmas utazás a következő évek Magyarországának kulisszái mögé!

Ridley Matt: A józan optimista - A jólét evolúciója

A világvége megint elmarad… Kétszáz éve a pesszimisták uralják ugyanis a közbeszédet, és folyamatosan azt hirdetik, hogy minden egyre rosszabb, és a jövőben bizonyosan csak még rosszabb lesz. A valóságban azonban azt látjuk, hogy az élet összességében - minden vélt és valós nehézség ellenére - fokozatosan jobbá válik, még ha nem is olyan tempóban és nem annyira általánosan, mint szeretnénk.

Egyre jobban táplálkozunk, nőnek a jövedelmek, egyre hosszabb a várható élettartam. A betegségek, a gyermekhalandóság és az erőszak is lassan visszaszorulnak az egész földgolyón. Úgy tűnik, Ázsia után Afrika is megindult a nyomorból kivezető úton. A világszerte ismert és elismert szerző, Matt Ridley (magyarul megjelent kötetei Az erény eredete, A sötét bábok királynője és Génjeink) szándékosan provokatív művében nem csupán regisztrálja az emberiség gyarapodásának tényeit. Izgalmas kultúrtörténeti háttért festve magyarázza is a folyamatokat.

Az emberiség életét a kőkorszaktól az internet koráig áttekintő, nagy ívű és gondolatébresztő könyvének elolvasása után, még ha esetleg nem is értünk vele mindenben egyet, másként fogunk gondolkodni a kereskedelemről, a munkamegosztásról, a városi életről, népesedésről, a klímaváltozásról, a fosszilis és alternatív energiaforrások felhasználásáról, a génmódosításról, mint korábban.

A szerző meggyőző végkövetkeztetése, hogy ha sikerül fenntartani a gondolatok, eszmék, ötletek szabad evolúcióját, nem kell globális katasztrófától tartanunk. Nézzünk bizakodva a jövőbe, és ne felejtsük, hogy a siker tízezer éve bevált titka a folyamatosan változásban és változtatásban rejlik.

Matt Ridley bestsellereiről híres brit etológus, zoológus, társadalmi gondolkodó, tudományos író. Könyvei 30 nyelven, milliós példányszámban keltek el. Népszerűségének titka, hogy több tudományág eredményeire építi sok szempontú, de mégis egységes gondolatmenet köré rendeződő műveit, amelyek amellett, hogy tudományos szempontból is megalapozottak, szakítanak a bennfenteskedő tudományos nyelvezettel, és mindenki számára érhetőek. Nemrégiben napvilágot látott jelentős munkája, Az erény eredete. Az emberi ösztönök és a társadalmi együttműködés magyar nyelven szintén az Akadémiai Kiadó gondozásában jelent meg.

1. oldal / 3

allatorvos

oktato

ugyved

jarobeteg

gyogyszertar

Archív cikkek

Lencsevég

polgaror

Ki olvas minket?

Oldalainkat 27 vendég és 0 tag böngészi

Oldal tetejére